“Az udvariasság a szeretet ruhája.” – mondotta Szün & Csen mester (Buddha legeltesse rajta a szemét) Artivagyoknak és kopogott az ajtón, mielőtt kiment a kertbe ribizlit szedni.

Beszállt egy fecske nyitva felejtett számba és most rak fészket.

Cseresznyefámról megint lehullt egy levél – rohan az élet.

Egy nyári reggelen így szólt Szün & Csün mester (áldott az ő bölcsessége) kedves tanítványához: – Fogd a kosarat, ó gyermekem és indulj a piacra, mert elfogyott a mungóbab! – De mester, én most éppen meditálok! – ellenkezett Artivagyok. – Meditálsz a lófaszt, csak lusta vagy, mint a vízibivaly barackéréskor.

Lótuszkovadás hónapjának második hetében Artivagyok azt mondta a Mesternek (kinek bölcsesség árad minden szavából): – Ó, tiszteletreméltó Sün & Csin, költözzünk föl a Jázminvirág-hegyre! – Mi a kórságnak mennénk mi oda, gyermekem? – vonta föl szemöldjét a bölcs. – Hogy közelebb legyünk az Éghez. – Az ember olyan teremtmény, fiam, akinek a lába a földön […]

Bősz békaember berhel békabuzogányt békatutajon.

“A gőg olyan, akár a kelés – belülről ered és kifelé fakad.” (egy Sün & Cen tanítvány az első északi dinasztia korából)

Készültünk erősen Marie Curie napra: volt nagy buli, móka, potya pia, kaja, huncut népdalokat énekelt ezalatt az izotóp-labor szoprán férfikara.

“A diszciplinák egzaktságába vetett hit nem más, mint látens, kollektiv paranoia.” (Szen & csün mester, I.sz.)

“Minél puhább a pöcsöm, annál acélosabb az erkölcsöm.” (Pszeudo-Szün-csen, XXI.sz.).