A kert

2009. május 3., vasárnap

Dudás Attilának

Nagybetegen kivánszorgok a kertbe.
Talán utoljára élvezem a simogató őszi fényt.
Görcsberándult fákról gonosz körtéket tépkedek.
Dobálom a szomszéd kutyát.
A dió még meg se ért.
Ez a tegnapi szél leverte mind.
Avas bűze ruhámba bújik.
Valami komoly szeszt hozzatok utánam, kérlek,
mert a nyelvem csupa lepedék,
és mint a vízihullák, olyan szelíd vagyok!