Akár tréfli, akár kóser, Simploné a babérkoszor!

Öledben macskád – belakott már téged is, s örülsz, hogy megtűr.

Üvegkorsómban aranysárga a nektár. Ízlik a jó sör.

Legjobb mosószer, kefék, lúgok és savak nem segítenek.

Túl minden poklon, álságon, tévelygésen – Jézus számít rám!

Az első sor csak expozició, a második énekli bajaim, a harmadik viszont kioktató, és kéne még valami furcsa rím.

Bimbózó, nedves algoritmusok, quod erat demonstrandum, harmadnap estig tartó éjszakák, bizonyítási vágy. A szférák ma nem zenélnek, tán ők is nemzenének.

Részeg ésszel égre nézve, észretérve, félve élve, révbe érve, rézbe metszve, kép lehetsz te, pénzre verve, tévelyegve, végleg veszve – a mennybe úgyse mehetsz be!

Már négy órakor ordít a sárgarigó. Szép a szerelem.

Döglött, büdösszájú reggel. Minden reggel fáradtan kelek. Kisvárosi nyomorúság, – jaj, csak meg ne tudják – a konyhában siratom magam.