Csoka Vajda Jánosra

A ledér Múzsa
akárkinek örömest
(ha megfizette)
odaadta Vajda úr
versei tárgyát
Ön csak tespedt szótlanul
epedve vágyva Ginát

Tanmese

Egy hideg téli reggelen Artivagyok a tűzhely előtt guggolt és teli pofával fújta, szította a tüzet. Egyszercsak boldogan kiáltott föl:

– Mester, megvilágosodtam!

Szün & Csüng, a bölcs, áldott legyen a lábnyoma, odalépett tanítványához és nyakonzúdította egy dézsa vízzel.

– Ég a kabátod, te agyalágyult! – csóválta meg ősz fejét.

Téli elégia

Zékomor tapodna bár,
kolbász mián a degré,
koldusong kiaszva már
zokkanva, mint a debrő.
Sótonyát ledérve vár,
zergül a hergelt erdő,
Zobát mihaszna jár,
kódolt miazma-delnő…
Sepedék mörc vihorlátba dúr,
Toronk, Vadány otvárba fúl –
Zékomor herezint eljő.

Hát abajgat a szél

(ad notam: Fákat altat a szél)

Hát abajgat a szél,
átkos, bűzlő gázszag.
S én most ébredek rá:

nem nagyon szeretlek,
ha már csak a nyálam
lengedez utánad.

Utassy József: Fákat altat a szél

Fákat altat a szél,
álmos lombú fákat.
S én most ébredek rá:

nagyon szerethetlek,
ha már a sálam is
integet utánad.

Tanka

A végtelen tér
kérdésekkel zuhog rám,
és idegesít.
Engem csak egy érdekel:
van-e élet a Földön?

Tanmese

(taoista fabula)

Egy zegernyés őszi napon így szólt Szün & Csen mester, áldott legyen minden lépte, kedves tanítványához, Artivagyokhoz:

– Vedd fel, ó gyermekem, a cselekvés gumicsizmáját és caplass le a faluba, hirdesd Buddha szent tanait a szájtáti prosztóknak, és hozz nekem egy tömlő bort!

– Hozzál magadnak, ha piálni akarsz! Nem látod, hogy éppen most világosodok megfele, te vén buzeráns?! – felelt a tanítvány és tovább vakarta a lábát.

A mester pedig, Buddha szeme vigyázza lépteit, mi mást tehetett volna, ha egyszer vedelhetnékje támadt, magára öltötte e cselekvés gumicsizmáját, letocsogott a faluba, és hirdette Buddha szent tanait, amíg be nem rúgott, mint az atom.

Longobárd kesergő

Szomorkodom, mióta
vizigót a zigóta.

Ősz

Sárgul a hársfalevél, a latyakban gesztenye toccsan,
izzik a repkény, lángbaborítja az ócska kerítést.
Csattan a kertkapu, szürke betoncsövek orgonasípok,
vágtat a szél. Odafenn harsog a távvezeték.

Rádió, 1956.

(Apámnak)

…és hallgattad reggel,
hallgattad délben és este,
lelkesedve,
hogy már a „Közjó melegítő
Sugára fényledez”,
kétségbeesve, átkozódva,
mert „Nemzet süllyed el” –
hallgattad, hogy szól
az ablakokba kitett rádiókból,
hogy dobol
egy ország koporsóján
az Egmont-nyitány.

Turczina

(Turczi Pistának)

Bekecsben jár az ősz, kucsmában jár a tél.
Négyet vet a nyulunk, kakas nélkül a tyúk
terméketlen tojást, kihúnyt reményt vetél.

Konfetti itt a hó – magadnak ne hazudj!
Bolond, ki hófehér, szűz ünnepet remél;
kereskedelmi lett a szél, playbackről zúg.

« Újabb bejegyzések | Régebbi bejegyzések »