Szocreál

Traktor, kombájn, gyapotszedés,
széncsata és kulák verés,
motorfűrész, motorkasza,
az életünk hű, de gyönyörűséges!

Máglya

Istenfélőként
máglyára vetett engem
egy kis boszorkány.

November

Ádáz november
lánckereke tiporja
gyümölcseinket.

Az emberek különbözőségéről

“Lao-cse a Tao mestere, Cseh Lajos meg Tahó.” (Artivagyoknak tulajdonított bölcsesség a XI. dinasztia idejéből)
***

Por

Akarni kellene, mindent lebírni:
az éhséget, félelmet csontjaidban,
megváltást hinni, karriert csinálni,
vagy végleg feloldódni alkoholban.
Egy ősöd Isonzó pokoltüzében,
egy más a Don-kanyar havában égett,
krumplin, tésztán, falatnyi kis kenyéren,
egy özvegy ország, lásd, végül mivé tett!
Kitörni nincs remény, mindig a porban,
megtörve, megalázva, megtiportan,
felkelve százszor és elesve újra,
a gödrök fölött sírva, káromolva,
maradunk „eleitől fogva” fogva,
kisszerű bűneinkbe visszahullva.

Szívfájdalom

Drága kis doktornő, sajog, mint tőrdöfés
valami rég bennem – minek a trükközés!
Szeret, vagy nem szeret,
kitárom lelkemet:
jöjjön hát, üsse kő, a végbéltükrözés!

Emlékönyvbe

Dúskálj, vagy nélkülözz a csalfa ég alatt,
prédálj halat, vadat, vagy kapard a falat,
repítsen limuzin, vagy ócska bikkfaláb,
légy mindig önmagad, soha ne add alább!

Zsáner

(ad notam: Simonyi óbester kisgyerek korába’)
Dzsóker, a nagy vagány,kis surmó korába’
a Nyóckerbe lakott, a Futó utcába’.
Sötét volt az utca, a telefon iker,
anyja pánikbeteg, apja meg tajtsiker.
Tanulni is rühellt, a meló se kóser,
egy vizesnyolcasból sose lesz ászpóker.
Menedzsernek állott, csajokat futtatott,
amíg más gályázott, ő lopta a napot.
(is)

Limerick-szerű egy telt operaénekesre

Nem vagyok a gopak ura –
zsörtölődik José Cura:
Nem szilfid e termet,
mégse ások vermet,
fejemet se hajtom búra,
segít majd a fogyókúra!

Hommage á József Attila

Bezárt a “Zsibbasztó”, kábán fekszik a zaj,
már elcsitult a ház. A proliasszonyok
rosszkedvű testében, akár a cukorbaj,
a rossz, tévécukros álom topán makog.
Falakban alszanak a húgyszagú gőzök,
a satnya akácon már sárgul a levél,
vézna kamasztestén szánalmasan lötyög
az örökölt kabát – a külvárosi éj.

Régebbi bejegyzések »